AMERIKAI-CANADAI FEHÉR JUHÁSZKUTYA

Fehér, mint a hó, de nem albínó! „Kettôs állampolgár”: Amerikában és Kanadában rendkívül népszerû, Európában azonban elég nehezen vert gyökeret. Hazai tenyésztôink és a németek például amerikai-kanadai fehér juhászkutyának, a tengerentúliak fehér német juhászkutyának hívják, az angolok pedig a rájuk jellemzô hûvös távolságtartással csupán a német juhászkutya fehér, rövid szôrû variációjának tekintik...

A német juhászkutya-almokban szerte a világon nem ritka a fehér kölyök. Ezeket az eseteket persze a tenyésztôk nem verik nagydobra, hiszen rontaná kenneljük hírnevét. Így hát a legtöbb országban a fehér német juhászkutya gyakorlatilag eltûnt, az ilyen kölyköket ugyanis már születésük pillanatában elpusztították. A fajtaszabvány szigorú követelményei szerint ugyanis a világos színû példányokat kizárták a tenyésztésbôl, a fehéreket pedig egyenesen üldözték. Holott a világ elsô hivatalosan bejegyzett német juhászkutyájának, a fajta prototípusának nagyapja teljesen egyszínû fehér példány volt!

A fehér szôrszínt a genetikusok egy recesszív génnek tulajdonítják, mely nemzedékeken keresztül átöröklôdött. Nincs tehát szó sem mutációról, sem albinizmusról, hiszen az orr, a száj fekete, a szemek pedig sötétbarnák. A fehér egyedek diszkriminációja egyébként csupán a német juhászkutyák „feltalálója”, Max von Stephanitz porosz lovassági kapitány halála után, tehát az 1930-as évek derekán kezdôdött – legalábbis Európában. Észak-Amerikában és Kanadában viszont egészen más a helyzet. A fehér juhászkutya már az 1920-as évek elején megjelent az Újvilágban, s lényegében azóta is nagy megbecsülésnek örvend. Igaz, ma már kontinensünkön is változóban van „státusza”, különösen 1988 óta, amikor is megalakították az amerikai-kanadai fehér juhászkutyák kedvelôinek európai szövetségét, melynek tagja egyebek között Svájc, Ausztria, Hollandia és Németország.

A fehér juhászkutya értelmes, kedves, kezes jószág. Lojalitásához, hûségéhez nem fér kétség. Könnyen kezelhetô, viszonylag kis fáradsággal kiképezhetô, idegenekkel nem agresszív vagy rosszindulatú, bár némi tartózkodással viseltetik irántuk. Csoportosan, kennelben is gond nélkül tartható, mert kifejezetten falkaszeretô, fejlett társas ösztönnel rendelkezik. A gyerekeket szereti, a ház körül vagy a házban tartózkodó különféle állatokkal is jól megfér. Szervezete szilárd, ellenálló, mert tenyésztôi nem áldozták fel a minôséget a divat, a „szépség” kedvéért.

A fajta kellemes természete, szép külleme megtévesztô, hiszen korántsem elkényeztetett kiállítási sztár. Ellenkezôleg: remek ôrzô-védô eb. Bevált mint vakvezetô és lavinakutya, kiképezhetô kábítószer és robbanóanyag felkutatására, de különféle rendôri feladatok elvégzésére is szívesen alkalmazzák. Az amerikai rendôrség például néhány esztendôvel ezelôtt egy fehér juhászkutyát választott az év rendôrkutyájának, a kanadaiak rendôrsége pedig egy Prince nevû fehér juhászkutyára a legbüszkébb, mely 11 év alatt csaknem 200 bûnözôt tett ártalmatlanná. A nehezen felejthetô, 1966. évi tragikus salvadori földrengés idején két fehér német juhászkutya – vagy ha úgy jobban tetszik: amerikai-kanadai fehér juhászkutya – is részt vett a mentési munkálatokban, és számtalan áldozat életét mentette meg!

Az Amerikai-Canadai Fehér Juhászkutya Standardja (AKC)

Kellemes megjelenésû, elegáns küllemû kutyafajta. Erôs, eleven, éber, és temperamentumos hatást kell keltenie. Mutasson bátorságot, és erélyt, legyen figyelmes és engedelmes, jól kiegyensúlyozott. Középmagas, enyhén megnyúlt teste jól izmolt, téglalapba írható. A végtagok jól fejlettek, a mellkas mély, az alsó felsô vonal mentes a túlzott ívektôl. A test körvonalának lágyan ívelônek, nem kemény kontúrúnak kell lennie. Méltóságos, erôs, megfelelô testtartással. Gyermekekhez és háziállatokhoz legyen bizalmas, intelligens. Nyújtsa a természetes nemesség és a tekintélyt biztosító öntudat harmonikus képét.

Fej: A testtel arányos, nemes, erôteljes, határozott éles kontúrokkal. Ék alakú arc orr része nem túl hosszú, elkeskenyedô. Ne legyen durva otromba, de túl finom se. Szabályos vonalú a fülek között mérsékelten széles.

Homlok: csak enyhén domború enyhe vagy nem látható középbarázdával.

Pofa: csak egészen enyhén kerekded, nem kiálló.

Koponya: a fülektôl az orrhegyig lassan és egyenletesen keskenyedik, nem túl kifejezett stoppal. A koponya kb. fele a teljes fejhossznak. Az állkapcsok erôsek és jól fejlettek.

A kanoknál a szélesség nagyobb, míg a szukáknál a hosszúság.

Arc orr rész: erôteljes, az ajkak feszesek, tiszták, lebernyeg nélküliek és jól záródnak. Az arc orr rész felsôrésze egyenes, és majdnem párhuzamos a homlokkal.

Szem: Közepesnél kicsit nagyobb, mandula formájú, kissé ferde, nem kidülledô. Színe lehetôleg sötét legyen. Kicsit lehet világosabb, ha nem töri meg a Kutya harmóniáját, és tekintete elevenséget, értelmet, magabiztosságot fejez ki.

Fül: Közép nagy, feszes bôrû, alapján széles, magas tûzésû, felálló, majdnem párhuzamos és nem befelé forduló hegyes elôre álló fülkagylóval.

Száj: Az állkapcsok erôteljesek, fogazata ép, erôs, és hiánytalan, 42 fognak kell lennie ollós harapással. Azaz felsô metszôfogai az alsó metszôfogak elôtt ülnek, s így ollószerûen érintkeznek egymással. A szájszél sötét legyen.

Nyak: Középhosszú, erôs, jól izmolt, mentes a lebernyegtôl a torok tájékán mutatkozó bôrredôktôl. Izgalmi állapotban felemeli, gyors ügetés közben leereszti.

Elülsô végtagok: A lapocka hosszú, ferde állású, laposan illeszkedik a törzshöz. Az alkar minden oldalról nézve egyenes. Erôs és jól izmolt.

Hátulsó végtagok: A combok szélesek és jól izmoltak, a csánk erôs és feszes.

Orr: Az orrtükör jól pigmentált, de évszaktól függôen foltok megjelenhetnek.

Törzs: A törzshosszúság felülmúlja a marmagasságot.

A mellkas mély, de nem túl széles. A has mérsékelten felhúzódó és szilárd. A hát egyenes, jól fejlett, nem túl hosszú. A mar legyen hosszú és magas, s enyhe átmenettel csatlakozzék a háthoz, anélkül, hogy annak vonalát megtörné.

Ágyék legyen széles, erôs, jól izmolt. A far hosszú, enyhén lejtôs.

Mancs: Kerekded a lábujjak jól zártak és íveltek. A karmok rövidek és erôsek. Színük sötét. A talppárna kemény és elnyûhetetlen.

Farok: Sûrû zászlós legalább a csánkig érjen. Nyugalmi állapotban enyhén ívelten hordja. Különben lelógó és jól beépül a farba. Soha nem tartja oldalra vagy a hátvonal fölé.

Magassága: Kanoknál 60–65 cm, szukáknál 55–60 cm.

Szín: Egyszínû fehér, foltok nélkül. Évszaktól függôen fülcsúcson, farkvégen és a hát középvonalában egy kevés vadszín feltûnhet.

Szôrzet: Két fajta szôrtípust különböztetünk meg: – sima félhosszú – sima hosszú. Mindkét típusnál fontos a sûrû alj szôrzet.

Sima félhosszú: A fedôszôr lehetôleg tömör, a szôrszálak egyenesek, durvák és szorosan simulnak. A fej, beleértve a fül oldalait a lábak elülsô részei és a mancsok szôrzete rövidebb. A nyak hosszabban és dúsabban szôrözött, úgyszintén a lábak hátulsó részei, egészen a lábközépig. A combokon pedig a szôrzet ún. nadrágot formál. A szôr hossza különbözô, sok átmeneti forma található ezeken belül is.

Sima hosszú: Az egyenes szôrök hosszabbak, nem simulnak szorosan a testhez. A fül belsejében, a fül mögött, az alkar hátulsó részén és fôleg a lágyékban a szôr különösen hosszú. Fülpamacsot, zászlót képeznek a könyöktôl az elülsô lábközépig. A nadrág a combokon hosszú és tömör. A farok dús, alsó részén zászlós.